Ami Önnek nem kerül semmibe!
Kérjük, a Mélyben és Reményben Alapítványt (civil szervezet) számára ajánlja fel adója 1 %-át…hogy minél kevesebb szomorú gyermek legyen!
Adószámunk: 18148185-1-14
Köszönjük!
A fejlécben egy, a blog fényképeiből válogatott, véletlenszerű nagyméretű kép jelenik meg, amely a mélyszegénységben élő embereket és azok körülményeit mutatja be.
Ami Önnek nem kerül semmibe!
Kérjük, a Mélyben és Reményben Alapítványt (civil szervezet) számára ajánlja fel adója 1 %-át…hogy minél kevesebb szomorú gyermek legyen!
Milyen volt a 2018-as esztendő?
Az egyik oldalon: sikertelen pályázatok, félreértésből másnak utalt milliós adomány, a közmunka–lehetőség beszűkülése. Másrészről: lelkes és elkötelezett önkéntesek, nagy összegű magán-adományok, új felajánlások, kezdeményezések. Elkeseredés és öröm, siker és sikertelenség, támadások és támogatások. A fenyegető forrás- hiány miatt 6 családtól búcsúztunk el az év során. Programjaink „kiárusítása” nyomán azonban annyi magánadományt kaptunk, hogy minden tervezett programunkat meg tudtuk valósítani. 16 családot támogattunk élelmiszerrel, ruhával, jó szóval, szívvel, szeretettel. 5 kisgyermekes családhoz jártunk hetente Baba-Mama felzárkóztatást tartani. A Madár utcai Általános Iskolában 6 hhh. tanulót, vidéken saját otthonában 8 hhh. tanulót korrepetáltunk. Januárban a Patcai Élményközpontban töltöttünk egy jókedvű napot. Nyáron Kaposváron és vidéken 8-8 alkalommal tartottunk nyári napközis foglalkozást. Idén 14 gyermek részvételével Fonyódligeten volt nyári táborunk. Húsvéti és Karácsonyi Ünnepségünkre mindenkit, felnőtteket és gyermekeket is meghívtunk. A lelki program mellett a közös étkezés és a vidám, lelkes „csoki-szerző” játék sem maradhatott el. Új kezdeményezésként novemberben Fotókiállítást és tárlatvezetést szerveztünk a kaposvári Agórában.
És egy ajándék: az idei év legszebb, szívmelengető története. Egy békés őszi délutánon beszélgettünk a nyolcadikos nagyfiúval: hova tovább, mit szeretne tanulni? Több lehetőséget is említett, a szokásos pincér-szakács-hentes mellett az erdészeti szakiskolát. Beszélgettünk, miért is lenne jó ez a suli: megtanul munkagépeket, teherautót vezetni, lesz majd biztos állása… Máténak egyre jobban tetszett a „szép jövő”, és végül nevetve azt mondta: Tudja mit Ibolya néni, ha majd elvégzem, és lesz pénzem, én is csinálok egy alapítványt, veszek egy teherautót, aztán elviszem magukat, elviszek mindenkit a Balatonra….
Máté a fizetéséből nem nagy házat akar építeni, nem szuper-autót, szobafalnyi smart-tévét, számítógépet akart venni … nem. Máté jót akar tenni, adni, örömet szerezni….
Mi továbbra is segítjük a szegényeket.
Ha teheti, támogasson bennünket!
www.facebook.com/MelybenRemenyben/
Bankszámlánk: 101032114-04481000-01003009
Karácsonyi Ünnepségünkre készítettünk egy karácsonyfát, és közösen aranycsillagokkal feldíszítettük.Az aranycsillagok hátoldalára mindenki felírhatta a kérését: szeretetet, békességet, egészséget…mindenki amit szeretett volna. Feri atya vezetésével beszélgettünk Jézusról, aztán minden család áldást kapott, és adott – örömteli és megható pillanatok voltak.Az uzsonna után következett a játék, amelyben a felnőttek legalább olyan lelkesen vettek részt, mint a gyerekek.
Jó volt együtt lenni, együtt örülni, játszani. Köszönjük mindenkinek, aki eljött, részt vett, segített…
Alapítványunk 8 éve segíti a mélyszegénységben élő családokat. A további működéshez támogatásra van szükségünk, így “áruba bocsátjuk” programjainkat. 🙂
Ha segíteni szeretnél, kérlek, „vásárolj” az alábbi programjaink közül, és havi vagy éves díját utald át bankszámlánkra.
Ha a közleménybe megadod emailcímedet, kapcsolatban maradhatunk.
150.000 Ft
(16 család – 86 fő
étkezési és utazási költsége)
egy család, egy hónapra: 10.000 Ft
egy évre: 120.000 Ft
16 családnak, egy évre: 1.920.000 Ft
egy család, egy hónapra: 20.000 Ft
egy évre: 240.000 Ft
5 családnak, egy évre: 1.200.000 Ft
200.000 Ft
(40 gyerek+ 10 kísérő
belépője, étkezési és utazási költsége)
egy iskolás, egy hónapra: 8.000 Ft
egy tanévre: 80.000 Ft
14 iskolásnak, egy tanévre: 1.120.000 Ft
egy családnak, egy hónapra: 6.000 Ft
egy évre: 72.000 Ft
16 családnak, egy évre: 1.152.000 Ft
Örültek kicsik és nagyok, amikor megérkezett a Mikulás. Teli zsákjából még a nagyikat is megajándékozta néhány cukorkával! 🙂
Senki sem áltathatja magát: „Én a helyemen vagyok, mert semmi rosszat sem csinálok.” Igen, egy ásvány vagy egy növény így létezik, de az ember nem! Az emberi személynek, a férfinak és a nőnek nagyobb feladata van: létezik egy megteendő jó, mely elgondoltatott mindannyiunk számára. Ferenc pp.
Az igazi veszély az életben nem a kockáztatás, hanem a vegetálás, a kényelmesség – ügyeskedések és kibúvók között. Isten szabadítson meg minket az árcsökkentett életmódtól, a féligazságokkal való megelégedéstől, a kisstílű élettől, mely az „aprópénz” körül forog. Szabadítson meg attól a gondolattól, hogy minden jól megy, ha nekem jól megy, a másik pedig segítsen magán, ahogy tud. Szabadítson meg attól, hogy igaznak higgyük magunkat, ha semmit sem teszünk, hogy szembeszálljunk az igazságtalansággal. Szabadítson meg attól, hogy jónak higgyük magunkat pusztán azért, mert nem teszünk semmi rosszat. Ferenc pp.
„Jó dolog nem tenni rosszat. De rossz dolog nem tenni a jót.”
Mert mi is a szegénység? Mi, polgári gyökerekkel rendelkező és relatív jólétben élő emberek tán kissé romantikusan az irodalmi alkotásokból jól ismert tisztes szegénységre gondolunk. Milyen is valójában a mai, valódi szegénység?
Általában piszkos és rendezetlen, riasztó és jellegzetes „szegényszagú”. Sokszor hangoztatjuk, hogy a szegények maguk tehetnek sorsukról, és ezzel mintegy megmagyarázzuk részvétlenségünket. De próbáljuk csak beleélni magunkat az ő helyzetükbe, mindennapjaikba!
A piszok sokszor abból adódik, hogy a házban csak egy helyen, néha az udvaron van csap. De az is gyakori, hogy egyáltalán nincs: a szomszédból vödörrel, ballonnal hordják a vizet. A számunkra megszokott, csapból folyó hideg-meleg víz ritkaság, ahogyan az automata mosógépből kiszedett ruhák tisztaságát sem tapasztalhatják.
A kifűthetetlen házacskák rosszul szelelő kályháiból a füst csak úgy árad a lakásokba, ami szintén hozzájárul a kevésbé jó illatokhoz. Gondoljunk csak bele, nap mint nap aprítani kell a tűzifát, behordani a házba, ha nedves, szárítgatni, mielőtt egyáltalán meleget adna.
És a szegénység kitermeli a jövő szegénységét is, hiszen milyen esélye van egy mélyszegény gyereknek a kiemelkedésre? Akinek otthon se íróasztala, se széke: jó esetben az ágyán írja meg a házifeladatát a mennyezetről lelógó egy szál izzó fényénél. Akinek a szülei nem végezték el a 8. általánost, így aztán segíteni sem tudnak. Aki lehet, hogy genetikailag sem örökölt nagy tehetséget. De akit éppúgy szeretnek a szülei, mint mi a mieinket. A szülők sokszor inkább éheznek, csakhogy a gyermekeik jóllakhassanak.
Hibának rójuk fel nekik, hogy nem gondolnak a holnapra, nem tervezik a jövőt. De hogy is tervezhetnének, ha a mai nap túlélésére kell fordítani minden erejüket. Nincsenek tartalékaik, és reményük sincs, hogy sorsuk jobbra fordulhat. És akkor még nem is beszéltünk azokról, akik, mint a kullancs a beteg állatra, rájuk telepednek (uzsorások, egyes bankok), kihasználva kiszolgáltatottságukat.
Isten szemében azonban minden ember egyenlő, mindenkire úgy tekint, mint saját fiára, lányára. Minden gyermekben elrejti önmagát, és csak idővel tüntetjük el a rajtunk átvilágító fényét. Próbáljunk meg mi is Isten szemével látni! Mógáné Aradi Csilla, kuratóriumi tag
A pénzisten logikája mindig vesztes. Nézzünk magunkba! A birtoklás mindig akarásra ösztönöz: van valamim, és azonnal egy másikat akarok, aztán még egyet, és mindig többet, vég nélkül. Minél többed van, annál többet akarsz: szégyenletes függőség. Mint a drog….. Aki viszont szeret, megtalálja önmagát, és felfedezi, mennyire jó segíteni, mennyire jó szolgálni; örömre lel bensőjében és mosolyra arcán…
A szegényektől való félelemre gyógyír, ha közel lépünk legalább egy szegényhez. Megismerjük a nevét, az arcát, a történetét, a születésnapját és azt, hogy mi a kedvenc étele. Lehet ez egy magányos idős, egy hajléktalan, egy menekült, egy szegény sorsú gyermek… Ferenc pp.
Borbély Szilárd: Már elment a Mesijás?
Eltörtem egy tányért. Anyám kedvenc tányérját. Valamikor egy készlet része volt. Apró virágminták futnak körbe a szélén. Ez volt az utolsó darab. Anyám nagyon óvja. Nem szabad hozzányúlni. A konyhaszekrény üveges részében tarja. Kivettem, mert koszos volt a többi tányér. Tejbe aprítok kenyeret, mert anyám nem főz mostanában. Zsíros kenyeret szoktam kenni. Megkenem, aztán vastagon cukorral szórom be. Ha nincs kenyér, akkor csak cukrot eszem. Kanalazom és vizet iszok rá. Csillapítja az éhséget. Ha nincs ebéd, se vacsora, akkor tejbe aprítunk kenyeret a nővéremmel. Ha anyám észreveszi, el fog verni. Nem baj. Az se fáj annyira, mint az, hogy sír és nem tudom megvigasztalni.
Letérdelek és imádkozom. Rettegek az eltört tányér miatt, és azt kérem, hogy gyógyuljon meg. Már fél éve csak néz maga elé. Amióta a Kicsi elment. Azóta nem beszél. Csendben ülünk.
Elképzelem, hogy eljön egy angyal és megáll az idő. Minden mozdulatlanná válik. Tudom, hogy ez nem történhet meg. De jólesik elképzelni.
Azt is jólesik elképzelni, hogy halott vagyok. Vagy hogy meghalt anyám. Mert akkor legalább vége lenne már. Rettegek mindig valamitől. De nem tudom, mitől. Kocog a fogam. Ha becsukom a szemem, látom az angyalt, amint könnyedén lelép a földre. Pucér talpa finoman érinti a földet. A porban vékony lenyomat marad mögötte, öt pici pöttyel. Az ötöt nem lehet osztani. A Gróferdeje felőli földútra ereszkedik le, a Cigánytelep mellől indul a falu felé. Arankáék háza mellett halad épp. A napraforgókórókból eszkábált kör alakú viskó mellett. Elmenőben ujjhegyét végighúzza a kunyhó oldalán. Itt-ott kihullt már a tapasztás, és széles repedések nyíltak, ahol be lehet lesni a házba. Csak közel kell hajolni kicsit. Érintésétől olyan lesz, mint amikor elkészült a tapasztás. A tető náddal van fedve.
Az angyal nem néz jobbra, hanem jön tovább az utcán a falu felé. Felénk. Fel a Cigánysoron a Rámpa irányába. Látom, ahogy közeledik a házunkhoz. Már a Kotvászék házánál jár. Már túljutott a Liglerék házán. Látom, hogy most érte el a mezsgyénket. Tovább halad. Megáll a kisajtó előtt. Mintha elgondolkodna.
Ekkor mindig megijedek. A szívem erősen dobog. Nem tudom, hogy vajon csak képzelem-e? A keze már a kilincsen.
Hogyan léphetünk ki saját megszokott világunkból, ahol a teljesítmény és az eredmény központi fogalmak? Ahonnan igyekszünk száműzni mindazt, ami tökéletlen. Ahova sikertörténeteink jelentik a belépőt. S aki sikertelen, attól mások elhatárolódnak…. Aki a vesztesek oldalára áll, a vesztesekkel együtt kudarcnak teszi ki magát. Aki szolidaritást vállal sikertelenekkel, maga is megtapasztalja a sikertelenséget. De nem azért áll oda, hogy elvesszen. Hanem azért, mert a szolidaritás, amit vállal, erőt ad a veszteseknek. Mustó Péter SJ
Legyetek gyöngédek és együttérzők! Bárkivel találkoztok, legyen boldogabb utána, mint amilyen előtte volt. Legyetek Isten gyöngédségének élő tanúi. Mindenki láthassa a gyöngédséget: arcotokon, szemetekben, mosolyotokban, hangotok melegségében. Teréz anya
Ezért fordulhat ismét elő, hogy sokan azt mondják: mindenki önmaga felelős saját sorsának alakulásáért, az egyén hibája, ha nincs lakhatása, munkája, megélhetése. A „munkaalapú társadalom” építése azt is jelenti, hogy a közösségtől csak az kap segítséget, aki megérdemli; növekszik a szegények feletti társadalmi ellenőrzés, csökkennek a szociális juttatások. Ehhez párosul az ember mint abszolút érték leértékelődése, az „aki nem vitte semmire, annyit is ér” szemlélet erősödése. De mi van a gyermekekkel? Ők csak nem vonhatók felelősségre azért, mert egy nyomortelepre születtek? Takács Imre külső, Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke
Az, ami ma hiányzik, amiben hiányt szenvedünk: a szeretet: nem az érzelmes szeretet, melyet a szappanoperákban láthatunk, hanem a konkrét, tettekben megnyilvánuló szeretet. Ferenc pp
A szeretet nem jutalom, hanem orvosság: nem annak kell belőle többet adni, aki megérdemli, hanem annak, aki rászorul. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes
Kik ezek az emberek? Hogyan és hol nőnek fel ezek a gyermekek? Nem cunami söpörte el otthonaikat, és nem határainkon kívül élő árvák. Ők itt élnek közöttünk. Néha kényelmetlen észrevenni őket. Mi nekik segítünk…
“Társadalmunk tele van a gyűlölet által ásott árkokkal és az előítéletekből fakadó félelmek falaival. Nagyon köszönöm a Mélyben és Reményben alapítvány munkatársainak, hogy nem falakat, hanem hidakat építenek, a bizalom hídjait, s lebontják azokat a falakat, melyek az előítéletből épülnek kinek-kinek a szívében.” – fogalmazott Varga László kaposvári megyéspüspök a kiállítás megnyitóján.
A támogatott gyerekek egy rövid mesét adtak elő, a Somogy Zenekar pedig lendületes zenével tette hangulatossá a megnyitót. A kiállított fotók többségét Lelovics Béla készítette.
A sajtóvisszhang az alábbi linkeken olvasható:
http://kaposvarmost.hu/galeria/kozelet/2018/11/13/melyben-remenyben-es-mosolyban.html
https://www.sonline.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-segitseg-lebontja-az-eloitelet-falait-1294084/ külső
A keresztény vezetésről tartott előadás-sorozat záró-előadását hallgathatjátok-nézhetitek az alábbi linken:
Kiárusításunk nagyon jól sikerült: adományaitok segítségével meg tudtuk valósítani nyári programjainkat. A vidéki gyerekeknek 8 napközis foglalkozást tartottunk a Gigei Közösségi teremben, és szintén 8 alkalommal láttuk vendégül a kaposvári gyerekeket alapítványunk telephelyén. Fonyódligeten pedig 4 napos tábort szerveztünk. Köszönjük a támogatásokat!