Mohayné Farkas Ibolya bejegyzései

A biobrikett-projekt kisebb nagyobb nehézségekkel folytatódik. Nagyon lassan megy a tépkedés, és a beáztatott papír pépesítése nehezen megoldható. Vásárolunk egy festékkeverőt, amellyel könnyebb a pépesítés. Bevonjuk a környékbeli támogatott családokat a tépkedésbe. Papírt, zsákot viszünk a családokhoz, és egy teli zsák összetépett papírért 25 db brikettet kapnak.

  • Augusztus 7-én a tavalyihoz hasonló családos-buszos kirándulást szervezünk a Balatonra. Sajnos az idő nem a legjobb: reggel még zuhog az eső, emiatt több család is lemondja az utat. Végül 7 család (27 fő) jön el, és 5-en megyünk kísérőként: Csilla, Mária, Marcsi, Ibolya, Béla.
  • Április 12-én a Gigei Közösségi Teremben tartjuk Húsvéti Ünnepségünket. Több önkéntesünk segít széppé tenni ezt a délutánt: Teri néni a kamaszlányokkal közösen díszíti fel a terem közepén álló asztalt, Levente gitárral kíséri az énekeket, Mária a gyermekeknek beszél a Húsvét lényegéről,
  • Júniusban hosszú tervezés, előkészítés után elindítjuk biobrikett-projektünket. Egyik támogatottunk hozzájárul, hogy ingatlanát telephelyként használjuk. Itt, egy gazdasági helyiségben és az udvaron valósul meg a brikettgyártás. Vásárolunk egy 6 brikettet előállító brikettprést, hidraulikus emelőt, nagyméretű bádogkádat, adományként kapunk vödröket. Elkezdődik a kísérletezés: mennyi papír,
  • Újabb két család kér támogatást tőlünk: egy édesanya egyedül neveli 4 pici gyermekét; a másik családban egy látássérült édesapa pszichés beteg (depressziós és pánikbeteg) élettársával albérletben nevel két kamasz gyermeket.
  • Alapítványunk a májusban benyújtott kérelem alapján megkapja a közhasznú jogállást.
  • NEA-Tf-14-Mkülső, PDF dokumentum pályázatán 600.000 Ft-ot nyer alapítványunk. A támogatást 2014 folyamán bérköltségekre, és az adományok szállítási költségeire fordítjuk.
  • Egyik támogatottunk, egy édesanya, – aki egyedül neveli két fiát, akik közül az egyikük Markaff-szindrómás, és szívtranszplantációja volt 2013. januárjában – visszaköltözik saját lakásába.

Móninak hívnak, egy kis faluban élek. 4 gyermekem van, a sógorasszonyom és az anyósom segítségével nevelem őket.

A férjem néhány éve elhagyott bennünket, egy másik nő miatt. Most már családja van, anyagilag egyáltalán nem támogat bennünket.
Szerencsére az anyósom itt lakik a szomszédban.

Kislány nagyon örül az ajándékba kapott babánakMáriának hívnak. Későn kerültünk össze a párommal, de azért 3 gyönyörű lányunk született. Szépek és okosak, büszke vagyok rájuk. Minden vágyam, hogy kikerüljenek ebből a nyomorból, amibe mi élünk.

Amikor születtek a gyerekek, építettünk egy kis házat.

 

József vagyok. Délvidéken éltünk. Volt egy tanyám, földet műveltem, szépen éltünk. Aztán jött a háború. Engem bevittek katonának. Megtagadtam a tűzparancsot, és 20 év börtönre ítéltek. Akkor jöttünk át Magyarországra. A legidősebb lányom ma már egyetemista, ő ott maradt.2011.nyár- 3 testvér az udvaron

Nehéz volt nulláról elindulni,