A későn jött tél hónap végén érkezett.

Aki ismeri a mélyszegénységben élők életét, tudja: ez nagy baj, Mert hónap végén nincs tartalék, és egyébként is, ki számított -19*C-ra február 28-án éjjel? Pénteken megtudtam: a helyi SZOCIONET-nél “azonnali” faosztást szerveznek. Az egyik Kaposvári családunknak nagyon nincs tüzelője: az édesanya egyedül neveli 5 gyermekét egy picike hétvégi házban (“I” energiaosztály! 🙁 ), és ráadásul a legkisebb, aki asztmás, most újra beteg. Örültem a váratlan lehetőségnek, és felhívtam az anyukát. Elmondtam, hogy hallottam, lehet igényelni fát a “családsegítőtől”. Az anyuka nagyon örült. Folyattam: másnap kimennek az igénylőhöz, megnézik, indokolt-e a kérés, és aztán egyből szállítják is a helyszínre a fát…. A telefonban csend lett, hosszú csend. Aztán megszólalt az édesanya, reménytelen, lemondó hangon: “Ibolyanéni, inkább mégse kell az a fa.” Nem értettem. Folytatta: “Tudja, tegnapelőtt nagyon hideg volt, és a kisgyerek csak köhögött. Nem tudtam elmenni fát szedni… Otthon nem hagyhattam egyedül, de magammal sem vihettem a beteg gyereket abba a borzasztó hóesésbe. És nagyon hideg volt….Összevágtuk az egyik szekrényt…. Ha meglátják a “gyámosok”, hogy csak egy szekrényünk van, lehet, hogy elviszik a gyerekeket. Azt semmiképpen nem…. Inkább nem kell fa, csak ne jöjjenek ide.”

Kérem írja meg gondolatait!

Az e-mail címét nem adjuk ki másnak.