Élet történetek

Fontos! Vannak emberek, akik nehéz körülmények közé, másként élő családba születtek, és ott nőttek fel. Ahhoz, hogy megértsük őket, és valóban segíteni tudjunk, meg kell ismernünk a történetüket. Nem szeretnénk megnevezni őket, ezért az alábbi történetekben nem valódi nevükön szerepelnek, és a képek sem a történet szereplőinek fotói.

Móninak hívnak, egy kis faluban élek. 4 gyermekem van, a sógorasszonyom és az anyósom segítségével nevelem őket. A férjem néhány éve elhagyott bennünket, egy másik nő miatt. Most már családja van, anyagilag egyáltalán nem támogat bennünket. Szerencsére az anyósom itt lakik a szomszédban. Rá mindig számíthatok, a gyerekek sokszor ott is alszanak nála. Egyedül nemTovább olvasom →
A cikk címe: a Móni

Máriának hívnak. Későn kerültünk össze a párommal, de azért 3 gyönyörű lányunk született. Szépek és okosak, büszke vagyok rájuk. Minden vágyam, hogy kikerüljenek ebből a nyomorból, amibe mi élünk. Amikor születtek a gyerekek, építettünk egy kis házat. A párom szinte mindent saját kezűleg csinált, hiszen kőműves-hidegburkoló a szakmája. Így is kifutottunk a pénzből. De kölcsöntTovább olvasom →
A cikk címe: a Mária

  József vagyok. Délvidéken éltünk. Volt egy tanyám, földet műveltem, szépen éltünk. Aztán jött a háború. Engem bevittek katonának. Megtagadtam a tűzparancsot, és 20 év börtönre ítéltek. Akkor jöttünk át Magyarországra. A legidősebb lányom ma már egyetemista, ő ott maradt. Nehéz volt nulláról elindulni, a semmiből újrakezdeni mindent. Egy kis bérelt vályogházban élünk öten: aTovább olvasom →
A cikk címe: a József

Ildikó vagyok, 40 éves rokkantnyugdíjas. Egy vályogházban élek a 7 éves kisfiammal. Férjem több éve elhagyott bennünket. Amíg velünk élt, sem volt sokkal jobb. Elveszítette a munkáját, és aztán elkezdett inni. Agresszív lett, amikor ivott. Nem bírtam tovább, és három évvel ezelőtt elküldtem. Néha elviszi a kisfiamat, de rendszeres gyerektartást nem fizet. A legnagyobb baj,Tovább olvasom →
A cikk címe: az Ildikó

Gyurinak hívnak. A nyáron nagy tragédia történt a családunkban: legkisebb lányom, aki másfél éves volt, félrenyelt egy szilvamagot, és a kezeim között halt meg. A mentők nagyon sokára érkeztek meg. Még egyszer sikerült újraéleszteniük. Pécsre a gyerekklinikára helikopterrel vittük le, de minden hiába: másnap meghalt. A feleségem pszichésen teljesen maga alá került. Néha annyira féltemTovább olvasom →
A cikk címe: a Gyuri

Sarolta vagyok. Az első házasságomból két leányom született, de nem sikerült a közös élet, elváltunk. Újra férjhez mentem, a második házasságomból született egy kisfiú. A második férjem alkoholista volt, és agresszív lett, ha ivott, megvert a gyerekek előtt is. Nem bírtam tovább, elmenekültünk a gyerekekkel a közös házunkból. Nem sokkal ezután a férjemet megtalálták aTovább olvasom →
A cikk címe: a Sarolta

Oktáviának hívnak, moldáv állampolgár vagyok. A férjem magyar, itt élünk egy kis faluban. Egy kislányunk van. Most már jól beszélek magyarul, de az írás még néha nehézséget okoz. Több devizahitelünk is van, a férjem egész havi keresete is kevés a törlesztésre. Nekem nincs munkám. Apósom is velünk lakik, de ő nagyon szereti az italt. PedigTovább olvasom →
A cikk címe: az Oktávia

Zolinak hívnak, egy 200 lelkes kis faluban élek, 5 gyermekemmel és a feleségemmel. Rokkantnyugdíjas vagyok, feleségem GYES-en van. Gyermekeink egy és tíz év közöttiek. Én csak 4 osztályt végeztem, nem tudtam tanulni. A feleségemnek 7 osztálya van. Egy kicsi házban lakunk, ami 4 helyiségből áll: egy előszoba, egy konyha, és két szoba. Idáig csak egyikTovább olvasom →
A cikk címe: a Zoli

Andreának hívnak, jelenleg egy szakmunkásképző utolsó éves tanulója vagyok. Szerencsére van kollégium a sulihoz, mert nehéz lenne otthon élni, és úgy tanulni. Anyám már több éve elhagyott bennünket, csak akkor keres meg, ha valamire szüksége van. Egy bátyám, egy ikernővérem, és egy húgom van. Apám alkoholista. Állandó munkája már régen nincs. Iszik, és aztán csakTovább olvasom →
A cikk címe: az Andrea