Integráció – példák alapítványunk tevékenységeiből

kislány kockás háttérrelkislány kockás háttérrelKaposvári Térkép megnyitásaszékhelyű alapítványunk szociális, mentális és lelki segítséget nyújt Kaposvár peremvidékén és a környékbeli kicsi falvakban mélyszegénységben élő családoknak. Jelenleg 21 családdal (vegyesen magyar és roma családokkal) foglalkozunk. A szokásos karitatív segítségnyújtást (élelmiszercsomag, bútor, ruha és egyéb tárgyadományok) eszközként kezelve folyamatos kapcsolattartáson alapuló személyközpontú támogatást végzünk. Családra-szóló a segítségnyújtásunk, a felnőtteket (beszélgetések), a gyerekeket (felzárkóztató foglalkozás, kirándulás, nyári napközi), azaz a teljes családot, folyamatosan, heti-kétheti- havi rendszerességgel kísérjük.

Személyközpontú, hiszen nem vagyunk egyformák, és emiatt a hatékony segítségnyújtás sem lehet séma-szerű, ugyanolyan minden családnál. Folyamatos, mert csak így lehet tartós változást elérni.

A beszélgetést kulcsfontosságúnak tartjuk: egyrészt a beszélgetésekben rengeteg információ rejlik. Másrészt a beszélgetésben megnyilvánuló személyes figyelem önmagában is segítség. Hiszen a szegénység nem csupán egy bizonyos jövedelemküszöb alatti lét, hanem egyúttal szociális és pszichés hiányhelyzet is. A legfontosabb azonban, hogy a beszélgetések során kapcsolat tud kialakulni, elfogadó, támogató kapcsolat, amely változást, növekedést, fejlődést inspirál, mert nem egy adományozó szerv vagyunk a sok közül, hanem emberek, társak, néha tán barátok is…

Néhány példa roma integráció témában a tevékenységeink közül:

1.) Családos kirándulás a Balatonra

Már két alkalommal szerveztünk autóbuszos kirándulást a Balatonra, amelyen az alapítvány alapítója, kuratóriumi tagjai, önkéntesei is részt vettek. Ezek a családok nem voltak még soha a Balatonon, bár 50 km-re laknak a tótól. Vendéglőben ebédeltünk, aztán lementünk a strandra fürdeni. Támogató, baráti jelenlétünk, a velük való közösségvállalás lehetővé tett számukra, hogy megfelelően viselkedjenek ebben a számukra idegen szituációban. A legnagyszerűbb élmény a közös játék volt a vízben, ahol nem látszott, ki támogatott, és ki támogató, a lényeg csak a labda, hogy megszerezzük, és győzzön a csapatunk…

2.) Városi rendezvényeken való részvétel

Több alkalommal elvittük a gyerekeket városi plébánia gyerekeknek szóló rendezvényeire. Ezeken az alkalmakon a gyermekek kiléptek zárt, túlnyomórészt roma környezetükből, és magukévá kellett tenniük azokat a viselkedési normákat, amelyek természetesek ebben a polgári környezetben: kérünk és megköszönünk, kivárjuk a sort, nem lökdösődünk, nem hangoskodunk, segítünk, ha megkérnek rá, nem beszélünk csúnyán…

3.) Jótékonysági koncerten való szereplés

Két alkalommal szervezett alapítványunk Jótékonysági Koncertet. Mindkét alkalommal a támogatott gyerekek is adtak elő egy rövid műsort. Fontosnak tartjuk, hogy ők is tegyenek valamit a támogatásukért. A szülőket elhívtuk a rendezvényre, ahova tisztán, szépen felöltözve el is jöttek, és végighallgatták a műsort. Ott ültek a nézőközönség soraiban, meg lehetett szólítani őket, egyik alkalommal még a helyi tv is interjút készített velük…

És végül egy példa – integráció az alapoknál

Egyik 6 gyermekes roma családunk nem tudta teljesíteni a védőnő által megkívánt „tisztasági szintet”, (piszkos ruha, mosdatlan gyerekek, gyakran tetves haj, rendetlenség a házban…) emiatt a gyámhatóság a gyermekek intézetbe helyezését fontolgatta. A szülők segítséget kértek tőlünk: a maguk módján szerették gyermekeiket, nem italoztak, nem volt erőszak a családban… Már két éve támogattuk, és jól ismertük őket: az apa enyhén értelmi fogyatékos, pánikbeteg, az anya szintén nagyon egyszerű, 5 általánost végzett asszony, aki gyermekként még csak szeptembertől májusig lakott házban: nyáron szekérre ült a család, és vándorolt, gyűjtögetett. Ennek az édesanyának nem volt természetes állapot a napi mosakodás, takarítás, ruhamosás. Külön nehézséget jelentet a komfort nélküli ház, amelynek udvarán volt a csap, és ahol télen-nyáron egy sparhelt biztosította az ételt és a melegvizet.
Írtunk egy listát azokról a tevékenységekről, amelyek megtétele biztosítaná a megfelelő szintet. A védőnővel és a gyerekvédelmissel együtt átnéztük ezt a listát, akik jóvá hagyták. Aztán elmentünk a családhoz, együtt elolvastuk, megbeszéltük, mi mit jelent, miért fontos, és vállalható-e számukra. Aáírták, azaz vállalták, hogy megteszik. Kiragasztottuk a szobaajtóra a két db A/4-es papírt, amelyen a következő szöveg volt:
Vállalom, hogy minden hétköznap

Reggel:

  • tiszta ruhába öltöztetem a gyerekeket
  • iskolába/óvodába indulás előtt szappannal és vízzel kezet és arcot mosnak.
  • az iskolabusz indulási idejére a buszmegállóba kísérem őket.

Délelőtt:

  • rendet rakok, és a házat kitakarítom:
  • az ágyakat bevetem,
  • elmosogatom a piszkos edényt,
  • összeszedem a szemetet a házban és az udvaron, a szobákat kiseprem
  • ha szükséges: felmosok, ruhát mosok
  • hetente kétszer (szerdán és szombaton) mosógéppel kimosom az összes piszkos ruhát,
  • kiteregetem,
  • ha megszáradt, összeszedem, összehajtom
  • beteszem a szekrénybe.

Délután:

  • vacsorát főzök,
  • kimegyek a gyerekek elé az iskolabuszhoz,

Este:

  • vacsorát adok a gyerekeknek
  • hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken, szombaton este megmosdatom a gyerekeimet: szappannal kezet, arcot és lábat mosnak lefekvés előtt,
  • szerdán és vasárnap este szappannal, meleg vízzel tetőtől talpig lemosdatom / lefürdetem a gyerekeket lefekvés előtt,
  • vasárnap minden gyerek haját samponnal megmosom,
  • a szennyes ruhát mosásig egy zsákba gyűjtöm,

Szombaton és vasárnap:

  • reggelit, ebédet és vacsorát adok a gyerekeknek,
  • az iskolás gyerekek ellenőrzőjét megnézem és aláírom,
  • megkérdezem, mi történt az iskolában,
  • vasárnap este minden gyereket szappannal és meleg vízzel teljesen
  • lemosdatok/lefürdetek, hajukat samponnal megmosom.

Vállalom továbbá:

    1. A ruhákra, ágyneműkre, törölközőkre vigyázok, nem teszem tönkre, rendszeresen mosom, nem dobom el, nem égetem el őket. Ruhákat szükség szerint, törölközőket kéthetente, ágyneműt havonta kimosom.
    2.  A  bútorokra és egyéb tárgyakra (játékok, iskolai felszerelés, óvodai felszerelés, mesekönyv, háztartási eszköz ….) vigyázok, azokat rendeltetésüknek megfelelően használom. Nem adom el, nem cserélem el, nem teszem tönkre őket, és a gyermekeimre is figyelek, hogy ők se tegyék tönkre.
    3. A háztartási és egyéb bevételekről kiadásokról naplót vezetek.
      • Minden bevételt, amely lehet: családi pótlék, GYES/GYED, rokkantsági nyugdíj, egyéb segély, alkalmai munkából származó jövedelem és egyéb bevétel…
      • Minden kiadást, amely lehet például: élelmiszer, háztartási cikk, babaápolási termék, háztartási felszerelés, dohány, iskolai/óvodai befizetés és egyéb kiadás…beírok a dátummal együtt a naplóba.
      •  + jelet teszek a bevételek mellé és odaírom, hogy milyen bevétel – jelet teszek a kiadás elé, és odaírom, hogy milyen kiadás

4. Tartok otthon egy minimális gyógyszercsomagot, amely tartalmazza a következőket:

    1. lázcsillapító kúp (csecsemőnek)
    2. láz és fájdalomcsillapító szirup (óvodásoknak)
    3. láz és fájdalomcsillapító tabletta (iskoláskorúaknak és felnőtteknek)
    4.  körömvágó kisolló, lázmérő,
      1.   Csecsemőkorú gyermekem számára, annak 9 hónapos koráig mindig tartok otthon tápszert és pelenkát.
      2. A wc-t rendbe tartom, wc papírról gondoskodom.

Készült az ÉrMe külsőÜzleti Háló felkérésére
Összeállította: Mohayné Farkas Ibolya, az alapítvány kuratóriumának elnöke

Bejegyzés adatai

Az oldal tetejére Gyorsbillentyű: T